Jena

 Tegnap a menzán ettünk Eszterrel: Schweinesteak "Puszta" volt a menü. 

Az ebéd felének elfogyasztása után sikerült kitalálnunk, hogy tulajdonképpen lecsós húsról lenne van szó.

 Huiting nem ismeri a Queent. No comment.

 Egy eredményes és hosszú napot tudhatunk magunk mögött: utazás, kávé, pizza, karácsonyi vásár, forralt bor, döner, hóesés, meggyes sör, megint forralt bor és még Jimmy barátunk a hűtőben.

 Röpke 25, azaz huszonöt órával az indulás után, kis weimari kényszerkitérővel megérkeztünk.

 Weimarba mentem. 

Nem önszántamból.

 A fent említett időjárási jelenség és a hirtelen lezúduló nagy mennyiségű hó miatt Jena északi részén leállt a villamosközlekedés.

Ennek következtében három kilométert gyalogoltam hazáig, szakadó hóesésben, sportcipőben, tükörjégen araszolva.

Egyúttal kérek mindenkit, hogy drukkoljon, hogy Eszter elérje a csatlakozásokat, mert ha nem, akkor bajban vagyunk.

 Az imént tanultam egy új szót (és a jelenség is új volt): 

Hó + eső + hideg = Blitzeis

ac ne forte roges, quo me duce, quo lare tuter:

nullius addictus iurare in verba magistri,

quo me cumque rapit tempestas, deferor hospes.

Horatius, Epistulae, 1,1,13-15.

 

 

és ne firtasd, ki a vezetőm, milyen Lar oltalmaz: egy tanító szavai mellett sem kötelezem el magam, s esküszöm csak azokra, vendégként sodródom, amerre épp a szélvész sodor... (Frod.: Nagyillés János)

 Szeretem, hogy olyan országot mondhatok a hazámnak, ahol a világon a legnagyobb az egy főre jutó oktatási szakértők száma.

 nigri non illa parentem / Memnonis in roseis sobria vidit equis. (Ov. Am. 1,8,3-4)

 

Sosem pillantotta meg józanul a szerecsen Memnon anyját, annak rózsaszín lovas fogatán.

Mindig rácsodálkozom, milyen gyönyörűen ki lehet fejezni ezeket a dolgokat. A fenti mondatot például ma úgy mondanánk, hogy egy józan pillanata sincs vagy folyton tökrészeg, és még sorolhatnánk.

 Van egy cetli a konyhában, amire fel lehet írni, ki milyen cuccot vett a közösbe és mennyiért. Őszintén szólva eddig nem értettem, mire jó.

De ma reggel megvilágosodtam.

Eddig ennyi szerepel rajta: WCpapír - Melanie - 1,85€. Ilyeténképpen ez lehetne a következő bejegyzés:

Anti-irigység kapszula Melanienak - Matthias, Huiting és Noémi - megfizethetetlen

 Ha te szeded a lakótársaidtól az internetpénzt, és konfliktusotok van, redukáld a kommunikációt. Ragassz ki egy zacskót a felirattal, hogy ebbe kéred a netpénzt.

Cetlik, cetlik, cetlik mindenütt. És még csak nem is olyan szép szöveggel, hogy "nem törne le a kezed, ha beletennéd..."

 Ha most kellene választanom, hogy ERASMUS Pro vagy Kontra cikket írok, egészen biztosan az utóbbi lenne. És attól tartok, ez már nem fog változni.

Úgy tűnik, ez a nap a forralt bor körül forog.

Huiting megkért, ha jön Eszter, főzzünk együtt forralt bort. De igazit, úgy, ahogy nálunk, otthon szokták. Hát azon nem múlik. Csak nehogy krampampuli legyen belőle.

 Melanie ma reggel elrakta a mikrót.

A dolog előzménye nyilvánvalóan az volt, hogy tegnap meghallotta, amint Matthias telefonon azt ecseteli, hogy mennyire kibírhatatlan, és képtelenség vele együtt lakni. De ha ez az igazság...?

 Tudom, hogy nem kellene, de rosszul érint. Azért egy "Tudjuk, hogy nem tudsz eljönni, de hozzánk tartozol" e-mail jólesett volna.

 Huiting a jövő héten megtanít csípős-savanyú levest főzni. Az eötvösösök egy nap még áldani fogják a nevét.

 Ma este találkoztam a lánnyal, aki tavaly a helyemen lakott. Kérdeztem, miért költözött el. A válasz:

"Melanie" (A mosogatórongyos lakótársam)

 Ma Huiting megkérdezte, van-e kedvem vele menni bulizni. Végül is, mit veszíthetek.

Az imént olyat csináltam önszántamból, amire az elmúlt hat évben senki kedvéért nem lettem volna hajlandó. 

Ha hazaértem, kiderül, mi volt az. :)

 Engem kísért ez a kép.

Aki régóta ismer, tudja, hogy miért.

 Többen kérdezték, miért ilyen rövidek a bejegyzések. Nos ennek több oka is van:

1. Így 80 olvasóm van naponta. Ha tízoldalakat írnék minden nap, tizedennyi sem lenne.
2. Mindenkinek van saját élete, nem akarok túl sok időt elrabolni belőle
3. Annyira nem izgalmas itt az élet, hogy eposzt írjak róla.

Volt egy elméletem, miszerint alapvetően mindenkivel együtt lehet élni, csak némelyekhez több türelem kell.

Nem igaz, hülyeség. Ma, amikor Huiting 17:31kor bejelentette, hogy most lekapcsolja a szobában a lámpát, rájöttem, hogy nem minden emberrel lehet együtt élni. Vele nem lehet.

(Erika, az illusztrációt ne vedd magadra. Semmilyen értelemben. :D)

 Az egyik legfurcsább érzés, amikor teljesítesz egy igazán nehéz feladatot, elérsz egy célt, ami miatt az elmúlt hónapokban annyit dolgoztál, és egyszercsak nincs mit tenni.

Mert ott vagy, megcsináltad, elérted. (Fenntartva a lehetőséget, hogy jól vagy rosszul, de sikerült.)

És ideje elgondolkodni azon, merre tovább. De ezzel még várnék egy-két napot.

Ma, éppen éjfélkor, leírtam az utolsó mondatokat, és befejeztem a nagy művet.

 Ovidius Heroidesében tehát megtaláljuk a megcsalt, szenvedő, szerelmes nő lelki tusájának tökéletes leírását. S az Ovidiusi alapokra építkezik Seneca, amikor - Medea című tragédiájának megírásakor - a De ira filozófiai megalapozottságával hozzáteszi ehhez a női szerelemábrázoláshoz, milyen az, amikor a szerelem és a gyűlölet tökéletes egyensúlya a másik irányba billen ki, s nem a szerelme bizonyul erősebbnek.

Ha ugyanis a szerelem győzedelmeskedik, a nő inkább öngyilkos lesz, mintsem hogy szerelme nélkül éljen tovább. Ám ezzel szemben, ha átadja magát a vad, ádáz, mindenre képes haragnak, akkor önmagára sincs tekintettel, csakhogy árthasson a másiknak, s őrült hévvel követel fegyvert, vért, halált.

A mérleg:

• 5 fejezet
• 38 oldal
• 55 584 karakter
• 50 tételes bibliográfia
• 135 lábjegyzet
• és 1 db nagyon fáradt szerző.

 Köszönöm mindenkinek a támogatást és a sok segítséget.