Jena

 Utolsó este, az összegzésből még egy sor sincs meg, és mindenki elveszett. 

 Sikerült felismernem egy akatalektikus iambikus dimetert. :D

 Az élettel egy hatalmas probléma van: a reggel.

 Az éghajlat a dohányzásra, a földrajzi fekvés a magas sarkú cipőre alkalmatlan.

 Az imént megírtam a századik lábjegyzetem.

Hát ne légyen ez ünnepélyes pillanat? Nem írnál nekem egy eposzt? Egy tankölteményt? Egy elégiát? Vagy csak egy distichont?

 Mióta itt vagyok most először hiányzom óráról. Elaludtam. :(

Úgyhogy most szerzek magamnak egy kávét és befejezem a TDK-t, mert valaki ellopott két teljes napot az életemből.

 Újra pályán.

 Mutasd a bevásárlólistád, megmondom hogy vagy. 

 Egy ideje nyavajgok mindenkinek, hoyg szeretnék végre valami hazait enni.

Hát ma befordultam az egyik sarkon, és ezt a feliratot pillantottam meg:

LÁNGOS

 Egész éjjel esett a hó.

Reggel kinéztem az ablakon, és beleszerettem a hófedte Jenába.

Nem a nagy beszélgetéstől félek, hanem a kínos csendtől.

Egyszer egy barátom azt mondta, az az igazi barát, aki mellett nem kínos hallgatni.

Ő most nagyon hiányzik. Remélem olvassa ezt.

 "ugyan má
minden évben megkapja valaki a Pulitzer díjat
idén rád került a sor 
tedd túl magad rajta"

Aki eltalálja kitől van az idézet, kap egy csokit!

 Forralt bor, gyertyafény, hóesés és tizenhét megnyitott PDF az asztalon. TDK, én így szeretlek.

 Most fogom az eddig megírt dolgozatomat, darabokra cincálom, és azután összevarrogatom az apró kis cafatjait.

 Bár nyilván nem én vagyok az első, akinek ez eszébe jut... :)

Én írok levelet magának - 
Kell több? Nem mond ez eleget?
Méltán tarthatja hát jogának,
Hogy most megvessen engemet.
De ha sorsom panaszszavának
Szívében egy csepp hely marad,
Nem fordul el, visszhangot ad.

"Ezt neked elhurcolt Briséised írja, Achilles" (Ov. Her 3,1)

"Veszve szemérmem fut, s odalettek mind lobogói - 

lágyulj, vasszivű, lásd, vallok, azért könyörűlj!" (Ov. Her. 155-156)

 Kínai szobatársam az elkényeztetettek igazak álmát alussza, szóval kénytelen vagyok gyertyafénynél olvasni.

Halieutica

 Csak hogy irigykedjetek otthon: itt még mindig van hó, nem is kevés. És nem latyak, igazi hó.

 Odakint nagy pelyhekben hull a hó, idebent meleg van és a lakótársam kínaiul csacsog a háttérben.

 A nap folyamán vastag hóréteg gyúlt össze az ablakomon, de én csak most jöttem rá, hogy esett a hó.

Medea túlságosan lefoglalt.

 Minap beszélgettem egy nagyon kedves német barátommal, és meséltem neki, hogy mi a helyzet nálunk otthon: elsősorban az alkotmánybíróság meg a magánnyugdíjpénztárak ügyét ecseteltem, amikor egyszercsak félbeszakított: "Ti még mindig Oroszországhoz tartoztok? Az Unióban ilyen nem történhetne..."

 Lélekben már úton vagyok. 

 A nap kínzó kérdése:

Amikor a kínai családtervezési programot kitalálták, számolt valaki azzal, hogy ennek következményeképp az össze kínai gyerek elkényeztetett, önző és antiszociális lesz?

Mert én most a saját bőrömön érzem a hatását, amikor Huiting még azért is rámszól, ha a konyhában (még csak nem is a szobánk/!/ban) telefonálok.

 "Azt ajánlom maguknak, szánjanak rá egy hétvégét, és olvassanak el két ének Homerost. Nekem mindegy melyik énekeket, amelyik maguknak tetszik. És higgyék el, nem lesz többet problémájuk a homerosi nyelvvel."

Az arcokból ítélve nem csak nekem lenne kevés erre egy hétvége...

Meg kellene tiltani, hogy egyetemi oktatóként valaki úgy tartson előadást, hogy mindössze a saját könyvét/disszertációját olvassa fel.