Így lehet szemináriumi dolgozatot írni egy szerzőről, akiről semmit nem tudok, és még anyag sincs hozzá:
"Akkor az én tételem Szabó Lőrinc. Szabó Lőrinc az egyik legnagyobb magyar költő, éppúgy, mint Petőfi Sándor. Petőfi Sándor 1823-ban született, Kiskőrösön...."
Nagyon nem jó érzés.
A Gmail részeg e-mail gátlója honnan tudja hajnali négykor hogy még ébren vagyok és nem már felkeltem?
Mert annyi bizonyos, hogy tudja...
Bátran viseld magányodat,
én számon tartlak téged,
ne hagyd a sorsod csillagokra,
benned érjen a végzet.
Vállad két éber sarka közt
ha sisteregve átcsap,
tudom, több vagy mindannyiunknál,
benned vakít a bánat.
Légy hát, akár az állatok,
oly nyersen szép és tiszta,
bátran figyelj, mint ők figyelnek
kegyetlen titkaikra.
S egy éjjel, magad sem tudod,
mint égig érő ének,
feljönnek benned napjaid,
a halhatatlan évek:
az este nem lel senki rád,
az este sírva, késve
hiába járják pitvarod:
csak én látlak. Vagy én se.
A felkelő nap tétova sugarai átszűrődnek az ablak alatt álló fa hófedte ágai között.
Római jog, én így szeretlek.
A római jog vizsgára készülés közben felfedezett tanulságok:
1. Nagyon jó érzés a "Mit tanulsz?" kérdésre őszintén válaszolva azt a reakciót kapni, hogy "Tök jó." és nem azt, hogy "Az meg mi?"
2. Hál' istennek nem vagyok jogász.
3. Mégis inkább pék lennék.
Egyedül a koliban, nyugalom, rántotthús, pizzás abonett kenyér, zserbó, római jog, 150/88.
Minden kedves olvasómnnak Boldog Karácsonyt kívánok. Köszönöm a sok figyelmet, szeretetet és törődést.
Ahelyett, hogy vennék Neked valamit, amit szeretnél, valami olyat adok Neked, ami az enyém, ami tényleg az enyém. Egy ajándékot. Valamit, ami jelzi, hogy tisztelem azt az embert, aki itt ül velem szemben, és arra kérem, hogy értse meg, mennyire fontos, hogy vele lehetek. Most már van valamije, ami egy kicsit én vagyok, van belőlem egy darabkája.
Paulo Coelho
Platón felírt egy kétismeretlenes egyenletet, melynek hiányzott a másik fele.
Xenophón a hatalom fenntartásának ideális formáját kereste.
Eötvös Kollégium, én így szeretlek.
Nagyobb a valószínűsége, hogy véletlenül kirakom a rubik kockát, mint hogy felkészülök a nyelvtöri vizsgára.
Van abban valami groteszk, ha az ember azt próbálja megjegyezni, hogy hogyan kell dolgokat megjegyezni.
Miután azonban egyhangúan így határoztak (bár állítólag titkos szavazással hozták meg a határozatukat), megoszlott a véleményük arra nézve, hogy ha lesznek még előadások, akkor mindenkinek el kell-e mennie vagy elég-e, ha minden előadáson egy-egy diák képviseli a teljes plénumot.
Üdv itthon.
Kocsmai beszélgetés a pultossal:
- Két korsó sört szeretnék.
- Korsó???
- Igen, persze.
- Meg tudtok inni egy korsó sört? Biztos, hogy te is? (Eszterre mutat)
Hoz két sört, öt perc múlva kérjük a következőt.
- Még kettőt??? Ti nem németek vagytok, igaz?
Ma meglátogattuk a Neues Museumot Weimarban, de nem tudtuk eldönteni, hogy a termeket épp átalakítják vagy ez már művészet. (A kép ugyan illusztráció, de a jelleget átadja.)
Isteni finom menza-vacsi, korcsolyázás hóesésben, gyerekkor és kindertojás, némi alkohol, rohanás a könyvtárba az ottfelejtett laptopért és végül egy szomorú vasárnap.
Egy kívánság teljesült a listáról. Főzhettem valakinek hagymalevest.
Huiting elmesélte, hogy Kínában számos ember lett öngyilkos emiatt a dal miatt.
A mai beszélgetésünk tanulsága: A kínaiak korhatár nélkül ihatnak alkoholt, de netkávézóba csak 18 év felett mehetnek be.
Az élet kegyetlen.
A kisállat és a sárkány együtt mosogatnak a királyi kínai vacsora után.
Kólában sült csirkeszárny pálcikával. Egy életre szóló küzdelem.
Amikor ma délután kettőkor Huiting megkért minket, hogy ne beszélgessünk a szobában, mert ő olvasni szeretne, akkor végre Eszter is megértette, miért nem szeretnék velük barátkozni.
Minden alkalommal, amikor feltekintünk a csillagos égboltra, tudtunkon kívül részesei vagyunk egy időutazásnak.
Eszter ma chillisbabot főzött nekem. Minthogy a mélytányérkészletem egy darab műzlistálból áll, az ebédünk az illusztrált módon nézett ki.
.jpg)