Van még egy órám a vonatindulásig, úgyhogy ezalatt megírom a blog történetének leghosszabb bejegyzését. A tovább gombra kattintva tehát néhány összefoglaló mondat olvasható.
Végülis minden kurzusomat sikerrel teljesítettem, bár nem pont úgy, ahogyan megígérték. A tanszéki koordinátor azt mondta a félév elején, hogy minden tárgyból könnyített feladatsort fogok kapni, és az osztályzatokat is könnyebben osztogatják majd a tanárok, lévén, hogy nem anyanyelvem a német. Ez egyáltalán nem így történt. Minden kurzuson ugyanazt a ZHt írtam, ugyanakkora terjedelmű házidolgozatot kellett írnom, és ugyanolyan pontozási-rendszerben osztályozták a ZHimat. Nem volt könnyű, de megérte.
A lakáskérdés teljes melléfogás volt. Azt hiszem, sosem találkoztam a tolerancia ily mértékű hiányával, mint Melanie és Huiting esetében. Matthiasról nem sokat írtam, pont ennyit találkoztam is vele. Egyszer-kétszer összefutottunk a nappaliban, akkor megejtett valami 'Hi' és hörgés közötti köszönésszerű hageffektet, majd ment tovább. Ma megkértem, hogy írja alá a papíromat, hogy nem törtem össze semmit, akkor sem szólt egy szót sem (Megjegyezném, Melanie nem volt hajlandó aláírni...)
A kommunikáció teljes hiánya, utálkozás, pisszegés és ciccegés közepette telt ez a félév, amihez otthon egyáltalán nem vagyok hozzászokva. Lehet, hogy csak szerencsém volt eddig a lakótársakkal. Az is lehet, hogy csak sokkal türelmesebb vagyok, mint az átlag, hiszen számtalanszor aludtam tornaterem padlón, osztályteremben az edzőtáborok és versenyek alatt, ahol az egyik szomszédom beszélt álmában a másik evett, a harmadik meg horkolt. De nem hinném, hogy erről van szó.
Az utazással semmi baj nem volt, mostmár teljesen gyakorlottan veszek vonat- és repülőjegyet bárhová.
Adatlapokat, fénymásolatokat, pecsétet, indexet egy ideig nem szeretnék látni. Annyi adminisztrációval járt ez a félév, hogy beleőszültem.
Amit tanultam: tolerancia, türelem, német, latin, görög nyelvek, önállóság, problémamegoldás
Amit elfelejtenék: Melanie és Huiting nevét egy életre, egyedüllétet
Így összességében pozitív a mérleg, aki pedig bővebb élménybeszámolót szeretne, jöjjön el február 23-án este nyolcra az Eötvös kollégium nagytermébe, ahol Belső-Eötvös este keretében még többet mesélek, többek között a TDK írásról és a kurzusokról is.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.