Roppantul hálás lennék, ha az irodalomtörténet tankönyvnek(?) nem az lenne a konklúziója minden műről, hogy mennyire szép. Csak ízelítőül néhány mondat, mindössze két oldalból válogatva:
"... megkapó olvasmány-élményül szolgál"
"... Pantheia története a legszebb..."
"... tartalmas, jól megírt részletek sorakoznak benne...'
"Beszámolója világos, epizódokban és leírásokban gazdag."
"Bölcsen praktikus (sőt, praktikusan bölcs) erkölcstanító lép itt elénk..."
"Bölcselkedő eszmefuttatását számos epizód szakítja meg."
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.